Hét végi találkozónk egyik eredménye.
Az Interjú itt - beszél mindenféléről, többek között a Kittenbergerről is.
A képregény írásának megkezdése előtt megpróbáltunk olyan érdekes alakokat keresni, akik hiteles hátteret adhatnak történetünknek, mivel akkoriban nagy hírnévnek örvendtek - mára azonban feledésbe merültek.
Így bukkantunk a 101 éve elhunyt Cesare Lombroso olasz antropologus-kriminologusra.
Lombroso 1876-ban jelentette meg élete főművét A bűnöző embert (L'uomo deliquente), amelyben a darwinizmust a fizionómiával ötvözve próbálta meg bebizonyítani, hogy az arcvonások egy értő szám számára elárulják a bűnözői hajlamot.
Ez az érdekes elmélet hihetetlen népszerűségre tett szert akkoriban, úgyhogy a derék professzor Verdi és Garibaldi mellett a leghíresebb olasznak számított a maga korában.
A könyvéből itt látható illusztrációból jól látható, hogy a neves professzor milyen alakok láttán menekült át az utcán az egyik oldalról a másik oldalra.
Mivel munkásságát mindenhol elismerték, a francia kormány például becsületrendet adományozott neki, II. Viktor Emanuel olasz király pedig a nemzet dicsőségének nevezte, ezért vérszemet kapott, és elméletét már-már Monty Python-i magasságokba emelte.
A Tanulmány a hordárok, teherhordók szakmai jellegzetességeiről című esszéjében például a rakodómunkások vállán keletkezett duzzanatról feltételezte, hogy az bizonyos mértékig rokon a tevék púpjával. A biciklizés a bűnben című írásában pedig nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a kerékpározási szenvedély csalásra, rablásra csábítja művelőit. (Ezt az elméletetét persze az utóbbi években a Tour de France eseményei mintha bizonyítanák.)
Cesare Lombrosóról bővebben még itt lehet olvasni érdekességeket.
Történetünkben Jan Verbelen, illetve a Belga Vas- és Acélipari Konzorcium mélyen hisz Lombroso elméletében, így a központ beléptetőrendszere is minden látogatót koponyaforma alapján kategorizál.
Jan Verbelen íróasztalán pedig ott hever, ha nem is teljesen jól olvashatóan, a professzor főműve, eredeti olasz kiadásban: A bűnöző ember - vagyis a L'uomo deliquente.
Így készül rovatunk következő állomása: a készülő-szépülő 13. oldal első színes verziója.
A nemrég feltett vázlatos 13. oldal kihúzott, álszínekkel felturbózott verziója.
A 13. oldal ceruzavázlat formájában.
A munka halad amúgy, a dolgos hétköznapokat éljük, készülnek az oldalak, a harmadik nagyobb blokkban járunk éppen. A vázlaton is jól látható, hogy a Kittenbergerék vonatjával történt valami, ám hőseink kellően tettre készek, és magukhoz ragadják az irányítást.
Az Afrikában robogó vonat elkészülése 6. lépésben.
1. Az eredeti forgatókönyv szerint:
(Ide hozzátenném, hogy miközben ezt a postot írom, a Spektrumon megy egy ajánló, hogyaszondja: Theodore Roosevelt nagy vadász volt. Ezt az orrszarvút ő látta élve utoljára.)
2. A javított forgatókönyv
Kép 1.
Tábla: Órákkal később.
A vonat távolról, szinte aprócska pont, ahogy a végtelen sztyeppén robog.
Szöveg:
Verbelen (képen kívül): Kongó veszélyes hely!
Kép 2.
ZOOM a vonatra.
Szöveg:
Boka (képen kívül): ...hát így történt. A Lord halott, és valaki ránk küldte a rendőröket.
Áts: (Képen kívül): Nem tudjuk, mi legyen a megbízással.
3. A vázlat
Az igazság az, hogy erről az oldalról több vázlat is készült, de a robogó vonat nagyjából állandó kép.
4. A kihúzott, fekete-fehér kép, zöld alapszínnel
5. Színezett vonat, még korrekció előtt
6. A kész kép, már szöveggel
Nos, tulajdonképpen elkészültünk a 11 (10) oldallal, éljen-éljen! Sikerült is elküldeni, az utolsó mail 23.48 perckor ment el, szóval simán tartottuk a határidőt, csekélység.
Az oldalakról amúgy: egyik szebb mint a másik, tényleg. :)
Az biztos, hogy kis pihenés után újult erővel kell nekiveselkednünk a következő, április 9-ig tartó etapnak. A tanulságokat levontuk, a munkát újraszervezzük, a söröket megisszuk.
Brazil az utolsó napokban heroikus munkát végzett, ennek örömére itt van a hedonista 72 éves II. Lipót. (Mi még nem tartunk itt, csak szeretnénk.)
Most azért nagy a kapkodás, ugyanis 03.09-ig, azaz holnapig le kell adnunk 11 oldalt.
Három héttel ezelőtt még úgy számoltunk, hogy kétoldalnyi előnyünk lesz ezen a napon, egy héttel ezelőtt egy oldalra gondoltunk... khm, most ott tartunk, hogy kész leszünk. Remélem :)
A munkafolyamat is megváltozott. Brazil rajzol, Áron színez, Brazil korrigál a színeken, én pedig, miután Dobóval egyeztetünk a végleges szövegről, bubikat gyártok, majd beírok. Brazil pedig csóválja a fejét a bubijaimon.
Szóval elvileg megleszünk, a szokásos utolsópillanatbanküldünkmindent metódust követjük.
De nincs para, a projekt robog tovább, pont úgy mint ez csodajárgány.
Íme, egy példa: Lord Sinclair holttestének megtalálása (nem mellesleg hosszas válogatás után mi is megtaláltuk a képregény hivatalos fontját, amit becsületesen meg is vásároltunk. A font itt fent látható - Humper Condensed Bold lesz az alap):
Kicsit előreszaladva a történetben egy újabb karakter vázlata.
Dr. Barthélemy Frimout, a mérnök-tudós.
Ő is egy valós személyről kapta a nevét, mégpedig Dirk Frimout-ról, az első belga asztronautáról.
Hogy miért róla? Nos, ez majd a VI. epizódban kiderül.
Ő Dirk Frimout amúgy.
Ez volt az eredeti első két oldal terve, még a kezdeteknél - a Kálvin tér, 1907-ben, a Hüttner kávézóval, és Damaszkin Arzénnal, és Vendelinnel, a pincérrel.
Amennyiben majd nekiállunk az előzményeknek valamikor, akkor ez a két oldal is valószínűleg elkészül - és akkor majd rákerül egy igen csinos fiatal lány is, a Renonszkának becézett Bayor Gizi, aki ha átsétált a kávézón, megálltak a kártyások, megállt az élet.
Amúgy a nálunk Hüttner néven futó kávézó eredetije: "A Kálvin téren a régi Geist-házban 1915-ig, majd körülbelül 1925-ig a tér közepén állott Báthory kávéház. [Hüttner nevű, majd nevét Báthoryra magyarosító tulajdonosáról.]"
A dolgok jelenlegi állása szerint a Kittenberger képregény IV., Fabrique en Belgique című epizódja ősszel jelenik majd meg a Galaktika Steampunk Komix antológiában.
Bár messze van a leadás is, mégis halljuk a sürgető szirénákat, ezért hét végén igen hasznos két napot dolgoztunk.
A Belga Vas- és Acélipari Tröszt elnök-vezérigazgatója jókedélyű fickó.
Alakját, így nevét is, valós személyek ihlették. Alexandre Galopin volt a Société Générale de Belgique-nek, az akkori legnagyobb belga vállalatnak a feje.
Robert Jan Verbelen pedig náci kollaboráns volt, a II. vh-s német megszállás alatt a belga SS vezetője, amúgy Alexandre Galopin gyilkosa.
Mivel Alexander Jan Verbelen sokat szivarozik, íme egy copyrightos merchandising termék :), saját míves steampunk öngyújtója, rajta az epizód címével.
Bár a Kittenberger képregény kitalált történet, próbáltunk a lehető leghitelesebbek lenni, így a belgiumi epizódoknál nyugodtan támaszkodhattunk a belga szecesszióra a környezet megteremtésénél.
(Ezúton is szeretném megköszönni a wikipediának, mint egyik fontos netes forrásnak a létezését.)
Az európai Art Nouveau (szecesszió) vitathatatlanul egyik kulcsfigurája, Victor Horta, így ez volt az egyik oka annak, hogy a Belga Vas- és Acélipari Tröszt központi épületének mintázatát az ő egyik épületéről, az 1895-1898 között épült Hotel van Eetveldéről mintázta Brazil.
A másik ok, hogy az egyik megmaradt Horta-épületben, mégpedig a talán legfontosabban, a Maison Waucquezben, jelenleg a Belga Képregénymúzeum kap helyet.
Hogyan lehet elkerülni, hogy főhősünk az egyik jelenetben még ne kis, pirospozsgás arcú, eurázsiai karakter legyen piros kabátban, míg öt oldallal (és két-három héttel) később napsütötte afroamerikai fickó kék jakóban?
Csakis részletes színmintával.
Lord Sinclair halála öt lépésben, ahogy elkészült.
1. Forgatókönyv:
4. A fekete-fehér terv, az első oldal részeként, immár szöveggel.
5. A kész kép. Persze ez még csak colorteszt, erről Brazil többet tudna mondani.
A comicsban már az első oldalon feltűnik (ő az, aki benéz az ablakon), mint ahogy az egyik első karaktervázlatok között is.
Akkor még így nézett ki:
Viszont ő született meg elsőnek színesben is.
Itt is van.
A történet idején 31 éves.
Ím, így nézett ki a már látott első oldal vázlata, amit Brazillal egy újpesti Cafe5-ban ötleteltünk egy szürke vasárnapi napon.
Azon gondolkodom, hogy mikor kezdődött?
Van már legalább másfél, de az is lehet hogy két éve, hogy az ötlet, egy Kittenbergerről szóló képregény ötlete, a metrón utazva bevillant. Aztán megkezdődött a kutatómunka, az ötletelés Fonák Tamással, aztán csatlakozott a projekthez Brazil, készültek karaktertervek, vázlatok, a sztori pedig egyre jobban alakult, egyre összetettebb és színesebb lett.
És most, körülbelül két évvel az ötlet után, íme, itt van, a készülő képregény első oldala, még színek és szöveg nélkül. Itt megnézhető nagyban is :) Köszi Brazil!