A képregény írásának megkezdése előtt megpróbáltunk olyan érdekes alakokat keresni, akik hiteles hátteret adhatnak történetünknek, mivel akkoriban nagy hírnévnek örvendtek - mára azonban feledésbe merültek.
Így bukkantunk a 101 éve elhunyt Cesare Lombroso olasz antropologus-kriminologusra.
Lombroso 1876-ban jelentette meg élete főművét A bűnöző embert (L'uomo deliquente), amelyben a darwinizmust a fizionómiával ötvözve próbálta meg bebizonyítani, hogy az arcvonások egy értő szám számára elárulják a bűnözői hajlamot.
Ez az érdekes elmélet hihetetlen népszerűségre tett szert akkoriban, úgyhogy a derék professzor Verdi és Garibaldi mellett a leghíresebb olasznak számított a maga korában.
A könyvéből itt látható illusztrációból jól látható, hogy a neves professzor milyen alakok láttán menekült át az utcán az egyik oldalról a másik oldalra.
Mivel munkásságát mindenhol elismerték, a francia kormány például becsületrendet adományozott neki, II. Viktor Emanuel olasz király pedig a nemzet dicsőségének nevezte, ezért vérszemet kapott, és elméletét már-már Monty Python-i magasságokba emelte.
A Tanulmány a hordárok, teherhordók szakmai jellegzetességeiről című esszéjében például a rakodómunkások vállán keletkezett duzzanatról feltételezte, hogy az bizonyos mértékig rokon a tevék púpjával. A biciklizés a bűnben című írásában pedig nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a kerékpározási szenvedély csalásra, rablásra csábítja művelőit. (Ezt az elméletetét persze az utóbbi években a Tour de France eseményei mintha bizonyítanák.)
Cesare Lombrosóról bővebben még itt lehet olvasni érdekességeket.
Történetünkben Jan Verbelen, illetve a Belga Vas- és Acélipari Konzorcium mélyen hisz Lombroso elméletében, így a központ beléptetőrendszere is minden látogatót koponyaforma alapján kategorizál.
Jan Verbelen íróasztalán pedig ott hever, ha nem is teljesen jól olvashatóan, a professzor főműve, eredeti olasz kiadásban: A bűnöző ember - vagyis a L'uomo deliquente.