Színes, magyar, kaland-steampunk képregénytrilógia hivatalos oldala

Kittenberger

Történelmi háttér: II. Lipót belga király

2010. június 01. - Kaputykin

II. Lipótról (1865-1909) bevezetésként csak híres mondását érdemes lejegyezni, mely a király felfogását híven tükrözi az uralkodásról: Egy kis ország kicsinyes alattvalóinak a királya vagyok.

Egy korabeli brit történész pedig így jellemezte:„modern köntösbe bújt Attila, és a világ jobb hely lenne, ha meg sem született volna.”

Lipót abban hitt, hogy egy ország csak akkor lehet nagy, ha tengerentúli gyarmatokkal rendelkezett és mindent megtett annak érdekében, hogy Belgiumnak is gyarmatot szerezzen. A belga kormány és a belga nép azonban nem volt érdekelt, és Lipót egy idő után már csak arra törekedett, hogy személyes befolyása alá vonjon egy területet. A belga kormány ebben támogatta, és pénzt is kölcsönzött neki.

Számos sikertelen afrikai és ázsiai próbálkozás után 1876-ban létrehozott egy társaságot, amely látszólag nemzetközi tudományos és emberbaráti tevékenységgel foglalkozott – ez volt az Afrika Nemzetközi Társaság.

1876-ban a társaság álcája alatt felbérelte a híres felfedezőt, saját személyes barátját, Henry Morton Stanley-t, hogy a Kongó folyásvidékét feltérképezze. Stanley expedíciója során számos szerződést aláíratott a helyi törzsi vezetőkkel, amelyekben azok földjüket Lipótnak adományozták

 Ezután széles körű nemzetközi diplomáciai manőverek következtek, amelyek eredményeként az 1884-85-ös Berlini Konferencia végén 14 európai nagyhatalom és az Egyesült Államok elismerték Kongó önállóságát, a területet pedig Lipót személyes felügyelete alá helyezték. 1885. február 5-én alakult meg az abszurd nevű Kongó Szabadállam (később Belga Kongó, majd a Kongói Demokratikus Köztársaság), amelynek területe 76-szor nagyobb, mint Belgium. Lipót a területet közvetlenül uralta, az általa kivenezett gyarmati tisztviselőkön és az általa felbérelt rendfenntartó erő, Force Publique-on keresztül. (Róluk még később lesz szó.)

A gyarmati közigazgatás költségeinek fedezésére és a király magánpénztárának gyarapítására hamarosan kényszermunkában kötelezték a helyieket, hogygumit és elefántcsontot szolgáltassanak be a tisztviselőknek, a lakosságot kényszermunkában dolgoztatták az ültetvényeken, amelyeket nem ritkán lerombolt és leégetett falvaik helyén létesítettek. Amennyiben utasításaiknak nem tettek eleget, megkínozták, megerőszakolták, megcsonkították vagy megölték őket.

A becslések szerint a kegyetlenségek és gyilkosságok, valamint az éhínség és a trópusi betegségek áldozatainak száma 2 és 15 millió közé tehető, bár a legtöbb forrás 8–10 millió közé teszi a halottak számot. A becslések szerint 1908-ra a gyarmat lakosságának fele elpusztult.

A bennszülöttek könyörtelen kizsákmányolása és az elkövetett kegyetlenségek hamarosan nyilvánosságra kerültek, de a nemzetközi közvélemény csak Roger Casement brit konzul 1905-ös jelentése után szánta el magát a cselekvésre, miután olyan hírességeik is csatlakoztak a kampányhoz, mint Mark Twain.

A belga kormány a nemzetközi nyomás ellenére sem akart lépni, és csak 1908-ban annektálták a Kongói Szabadállamot, amelyet ezután Belga Kongó néven ismertek.

Magánélete sem volt erkölcsösebb hivatali munkájánál. Esküvője után pár nappal ágyába vitt egy színésznőt és a későbbiekben sem fogta vissza magát. Aktuális szeretőivel rendszeresen és nyilvánosan kocsikázgatott, megbotránkoztatva ezzel Brüsszel népét. 

Brüsszelben volt egy híres kupleráj, ahol gyermekprostitúció folyt. Sokak állítása szerint a király rendszeresen megfordult ebben a házban. 

Mikor II. Lipót a német császárnál volt látogatóban, távozása után szobáját a császárné lefertőtleníttette és füstölőkkel űzte ki a szobában maradt szellemét.

 


Hetvenéves jócskán elmúlt, mikor egy 17 éves prostituáltat vett maga mellé, akivel nyilvánosan is mutatkozott, és aki haláláig vele volt. 

Lipót 74 évesen hunyt el, de előtte még feleségül vette fiatal szeretőjét és Vaughan bárónőt csinált belőle. A társaságba így vezette be: Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassam az özvegyemet. 
Esküvője utáni nap alhasi műtétet ejtettek meg rajta, aminek következtében elhunyt. 

Forrás: wikipedia, huszadikszazad.hu

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kittenberger.blog.hu/api/trackback/id/tr1002048320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

~zoli79 2010.07.23. 08:30:42

Tök jó a cucc! Egy valami mégsem tetszik, a betűtípus. Merev, nem is karakteres és nem is idézi a kor hangulatát. Utóbbi persze nem követelmény, de az is lehetne egy járható út a betűtípus kiválasztásánál.

Kaputykin · http://kittenberger.blog.hu 2010.07.23. 10:44:11

@~zoli79: szia! kösz az elismerő szavakat. az igazi betűtípust, bár mindjárt kész vagyunk, még nem találtuk meg.
amit látsz, ideiglenes megoldás.

TetsuoShima 2010.07.23. 11:31:46

jah. Ez a font csak első blikkre tünt jónak, a bubikban szétesik az egész. Én spec gyártottam a saját kézírásomból egy betütipust, de az sem tűnik megfelelőnek úgyhogy maradunk az első változatnál, ami valami trebuchetre emlékeztető alapfont volt.

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2010.08.01. 21:49:08

Te Brazil, hát rajzolhattál csöcsöket is! Miért mondtad az interjúban, hogy nem engedték???
:)

TetsuoShima 2010.08.02. 10:24:10

Jé, tényleg! Igazából nem kellett engedély, csak ebben maradtunk. Ha jól emléxem, a női főszereplővel kapcsolatban jött a kérdés, ezeket a bigéket már rég el is felejtettem. :)